Ha felmond a kulcsember

Minden növekvő cégben van egy ember, aki nélkül elképzelhetetlen a működés. Ő ismeri az ügyfeleket, ő tudja fejből az árakat, nála van a fél cég a fejében. Amíg itt van, ő a legnagyobb erő. Amikor felmond, ő a legnagyobb kockázat.

A függés láthatatlan, amíg minden rendben

Nem is érzed problémának, sőt. Megnyugtató, hogy van valaki, aki mindent tud, mindent elintéz. Ráhagysz dolgokat, mert nála jó helyen vannak. Közben viszont észrevétlenül egyre több minden gyűlik össze egyetlen fejben, egyetlen telefonban, egyetlen kapcsolati hálóban.

Aztán egy nap kidől

Nem feltétlenül felmond. Lehet, hogy csak kiég, megbetegszik, vagy kap egy jobb ajánlatot. A pillanat, amikor ez megtörténik, mindig rosszkor jön. Ekkor derül ki, mennyi minden múlt rajta:

• A tudás vele megy: hogyan árazunk, kivel hogyan bánunk, mi a szokás.
• A kapcsolatok bizonytalanná válnak, mert az ügyfél őt ismerte, nem a céget.
• A folyamatok megakadnak, mert a fejében éltek, nem leírva.

Ez nem az ő hibája

Sőt, általában a legjobb szándékból alakul így. Ő az, aki felvállalja, megoldja, viszi a hátán. A cég meg hagyta, hogy egyre több halmozódjon rajta, mert kényelmes volt. A kockázat nem egy emberből fakad, hanem abból, hogy a tudás egyetlen helyre gyűlt.

A kulcsember nem attól veszélyes, hogy egy nap elmegy. Hanem attól, hogy mindent magával visz.

A megoldás nem a bizalmatlanság

Nem arról szól, hogy ne bízz benne, vagy hogy tedd pótolhatóvá. Arról, hogy a tudása ne csak nála legyen. Ha az ügyfél-történet, az árazás logikája, a folyamat ott van a rendszerben, akkor a tudás a cégé, nem egyetlen emberé.

Így ha egyszer elmegy, fáj, de nem bénít meg. Ha marad, akkor is jobb neki: nem egyedül cipeli az egészet, el mer menni szabadságra anélkül, hogy felborulna a működés. A cél nem az, hogy bárki pótolható legyen. Hanem hogy a cég ne egyetlen ember emlékezetén álljon vagy bukjon.